Ha nőkről van szó, akkor attól félnek nem tekintenek rájuk lehetséges partnerként. Ez természetesen nem mindig indokolt, de az emberek valóban könnyen általánosítanak. Tudjuk, mindenkinek természetes igénye, hogy esztétikus környezetben legyen, és esztétikus társakkal vegye magát körül, ezért öltözünk divatosan és keressük olyan emberek társaságát, akiket legalább bizonyos mértékig esztétikusnak tartunk. Talán nem is figyelünk rá, de tudat alatt ez bennünk is dolgozik, a pszichológia törvényszerűségei szerint. Érthető tehát, hogy rendszerint szégyellik az emberek ezt a szépséghibát, ami kirekeszti őket elsősorban a szabadidős programokból vagy a nyári, könnyedebb ruhák viseléséből.
A visszeresség rendkívül gyakori, hazánkban minden második felnőttnek vannak visszértágulatai. Nem is teszünk megjegyzéseket rá, legfeljebb csak egy bizalmasabb kapcsolatban áruljuk el, hogy ez nekünk nem tetszik. A gyerekek nem ennyire fegyelmezettek, ők kimondják, hogy ezt csúnyának és visszataszítónak tartják. Volt nem egy olyan betegem, akit a gyerekek kritikája irányított hozzám.
A modern orvostudomány kialakulásakor csak az egészség és betegség fogalmai szerint kezelték a visszereket. Ha szükségesnek találták a műtétet, akkor az esztétikai igényekkel nem törődve hosszú metszéseket és nagy, létrafokszerű öltéseket alkalmaztak. Ezek után, ahol egy csúnya visszértágulat volt ott egy hasonlóan visszataszító heg éktelenkedett. Ennek is hatása volt arra, hogy kifejlődött az injekciós visszérkezelés. Sajnálatos módon a szkleroterápia nem minden visszértípusnál hoz egyformán jó és tartós eredményt. Az utóbbi két évtizedben következett be a fordulat és terjedtek el világszerte az esztétikai igényű műtéti módszerek.
A visszeresség az esztétikai rendellenességek egyszerűen megoldható fajtái közé tartozik. A manapság használt eljárások nem megterhelők és szép eredményeket adnak. A visszeresség nem egy egységes kórkép, különböző fajtái vannak. Az egyszerűség kedvéért mondhatjuk úgy, hogy méreteikben különböznek, de valójában egyéb eltérések is vannak. A lényeg az, hogy a kezelésre adott reakciók eltérőek a különböző visszértípusoknál, és az eredmények ennek alapján különbözőek lehetnek. Általában azt mondhatjuk, hogy a kisebb méretű visszértágulatok esetében az injekciós kezelést alkalmazzuk, míg a nagyobbaknál a műtétet. Az ismertetést a legkisebb méretnél, a pókvénáknál kezdjük és a méretek növekedése irányába haladunk.
Az injekciós kezelés jól bevált az un. pókvénák kezelésére (ábra). A pók vagy seprű vénák valóban pók vagy seprű ill. ecset alakúak vagy a comb külső oldalán inkább kerék küllőszerűek. Rendszerint mindkét lábon megtalálhatók, nőknél gyakrabban, mint férfiaknál. Sokan jelentkeznek ezek eltüntetésére, hiszen ez a leggyakoribb visszértípus. Ezek az erek 1 mm-nél vékonyabbak, gyakran olyan vékonyak, mint a hajszál, sokan nem is hiszik, hogy injekciós tűvel ennek az üregébe bele lehet találni. Pedig ez több-kevesebb gyakorlattal nem is olyan nehéz. A megszúrt érbe beadjuk a gyógyszert, amely végig szalad ezen a hajszáléren, sőt a vele kapcsolatban lévő többin is. Ez szemmel jól követhető. Néhány szúrással egy jól fejlett seprű véna hálózat megszüntethető, egy alkalommal akár tenyérnyi elváltozást végig lehet injekciózni. A kezelt bőrfelület átmenetileg véraláfutásos, kissé gyulladt, csak ennek felszívódását követően tűnnek el az erek. Ritkán barna folt, még ritkábban piros folt maradhat vissza, ami saját magától vagy további kezelésre tűnik el. A kezeléshez néhány napos pólya viselés hozzá tartozik.
Fény és lézer kezeléseket is alkalmazhatunk a legvékonyabb vénák kezelésére. Ennek lényege a lézer energiájára fejlődő hő miatt bekövetkező véralvadás. Az argon-ion lézer volt az első hatásos kezelési mód, amelynek hullámhossza, tehát a színe olyan, amely a bőrön csaknem annak sértetlensége mellett tud áthatolni és a vérben elnyelődik, azt megalvasztja. Azóta több, jobb hatású, sőt állítható hullámhosszú un. festék-lézereket is alkalmaznak. Még jobbnak bizonyult a nem lézer természetű, nagy energiájú vacuval indukált speciális hullámhosszú fénykezelés. A lézer és fény kezelések a fent említett pókvénák eltüntetésére használhatók. Azokban az esetekben van egyértelmű haszna, amikor az ér olyan vékony, hogy valóban nem lehet megszúrni. Ezek a látható eret nem tartalmazó vagy a hajszálnál, vagyis a megszúrhatónál vékonyabb erekből álló piros foltok. Ha vastagabb és vékonyabb erek együtt alkotják az elváltozást, akkor ugyanabban az ülésben injekciós kezelést és lézert is alkalmazhatunk.
Mind a vékonyabb mind a vastagabb pókvénák, a kezelés módjától függetlenül kiújulásra hajlamosak, rendszerint nem a már kezelt területen, hanem a végtag egyéb részein. Ez nem a kezeléssel, hanem az elváltozás természetével van összefüggésben, hiszen, ha nem kezeljük, akkor is szaporodnak és növekszenek.
A visszerek osztályozásában a következő méret a hálózatos elrendeződésű, 1-2 mm tágasságú véna fonat. Ezek az erek rendszerint a térdhajlatban vagy a comb hajlító, esetleg külső oldalán fordulnak elő. Ez a leghálásabb alanya az injekciós kezelésnek. Kevés gyógyszerrel, gyorsan, szépen, szövődmény mentesen kezelhetők. A fásli viselése is csak rövid ideig indokolt.
Oldalág visszeresség. A nagy visszértörzsek oldalágai, átmérőjük 3-15 mm-ig terjedhet. A végtagon rendszerint ferde irányban futnak, gyakran kanyargósak, de egyenes szakaszokat is tartalmazhatnak, tágasságuk egy éren belül is váltakozhat, időnként szőlőszem-szerű kiöblösödést mutatnak. A végtagon hosszában futó, nagy visszér törzsekbe ömlenek. Mind injekcióval, mind műtéttel jól kezelhetők.
A műtéten belül is különböző eljárások ismertek eltávolításukra. Hazánkban legelterjedtebb a horgolótűs módszer. Ezzel a módszerrel sok, apró, néhány mm-es metszésből vesszük ki az eret. Másik eljárás - hosszú, horogszerű fogas kést alkalmaz, ezzel jelentősen kevesebb, csak egy-két, az előzővel azonos méretű seb ejtésére van szükség. Az apró sebek szinte nyom nélkül gyógyulnak. A vékonyabb oldalágakat injekciós kezeléssel tüntetjük el. A pólyát mind a műtét, mind az injekciós kezelés során kb. egy hónapig kell viselni.
A véna törzsek a végtag belső oldalán teljes hosszában és hátul a lábszáron helyezkednek el. Ezek normális anatómiai erek. Kórossá csak a túltágulás alkalmával válnak. Szövődmény nélkül eltávolíthatók, nem hiányoznak, sem a szervezet nem pótolja, sem nekünk nem kell pótolnunk. Kezelésükre rendszerint a műtéti megoldást választjuk és nem az injekciós kezelést. Ennek oka, hogy túlzottan nagy mennyiségű gyógyszer injekció lenne szükséges az eredmény eléréséhez, ami a szövődmények fokozott veszélyét rejti magában, továbbá hosszabb ideig kell pólyázni, mint a műtét után és eredménye sem olyan tartós, mint egy jól végzett operációé. Mindezek alapján a jelentősen tág törzseket csak ritkán, műtéti ellenjavallat esetén injekciózzuk.
A műtét két részből áll. Az egyik a beömlések kezelése, a másik magának az érnek az eltávolítása. A hosszabb érnél (v. saphena magna) a lágyékhajlatban van a beömlés, a rövidebb, lábszár érnél (v. saphena parva) a térdhajlatban. Ezeket a beömléseket egy-egy műtéti metszéssel feltárjuk és a mély érhez csatlakozás helyén lekötjük és átvágjuk. Ennek a kiújulás megelőzése szempontjából van jelentősége, nagyon nagy mértékben csökkenti a kiújulást kb. egy tizedére . A hajlati sebek szépen, egy-két év múlva alig láthatóan gyógyulnak. A műtét másik része magának az érnek az eltávolítása. Erre hosszú, drótszerű műszert alkalmazunk, ezt végig dugjuk az éren, ennek segítségével húzzuk azt ki teljes egészében.
Újabban lézer műtétre is mód nyílt. Ennek során, az előző lézer beavatkozással ellentétben nem a bőrön áthatolva, hanem az ér belsejében bocsátjuk ki a lézer fényt. Erre üvegszál optikát használunk. A műtét jelentős technikai felkészültséget igényel, részben a lézer technika vonatkozásában, részben azért mert az üvegszál optikát egyetlen apró szúrásból juttatjuk az érbe, majd ultrahang vagy angiográfiás irányítással továbbítjuk a megfelelő helyre. Itt a lézer a beteg eret elroncsolja. A lézer műtét során az előbb említett érbeömlések feltárása, operálása nem szükséges, mert azt belülről lézerrel operáljuk, tehát egy nagy metszéssel kevesebbre van szükség. Így már a műtétet közvetlen követő időszakban is szép az eredmény. Pólyát ezt követően is kell viselni. Ezzel az új módszerrel a világ számos helyén már ígéretes rövid távú eredmények vannak.
A különböző visszértípusok rendszerint egymással kombinálva jelennek meg. Ennek megfelelően a kezelésnek is kombináltnak kell lennie. Lehet benne injekciós kezelés, műtét vagy lézer technika is. Ez a kombináció adja a legoptimálisabb eredményt mind az esztétikai igények mind a kiújulás mentesség vonatkozásában.
Mindeddig az egyszerű visszerességre gondolva vezettük végig a kezelési lehetőségeket. A trombózis utáni visszértágulatok gyakran súlyosabbak, ilyenkor elsősorban műtétet ajánlunk, ritkábban injekciós kezelést. Az injekció eredménye ugyan, ebben az esetben is jó, de sajnos csak átmeneti. Amikor a megemelkedett vénás nyomás állandósulására utaló bőr szövődmény fennáll, olyan magas vénás nyomással kell számolni, amelynek hatására az injekcióval összetapasztott, elhegesített visszér hónapok vagy egy-két év alatt ismét kinyílik.
Meg kell említeni a trombózis utáni visszértágulatokkal kapcsolatban a lábszárfekély kezelését is. A lábszárfekély kezelés során nem mindenkiben tudatosodik, hogy ez az állapot egy érbetegség következménye. Begyógyítása során tehát részben a visszér keringés javítására részben a sebellátásra kell koncentrálnunk. A vérkeringés javítására a rugalmas pólya majd az állapota javítása vagy rendezése után a visszértágulatok műtéti eltávolítása javasolt. A sebgyógyításra a seb fertőtlenítése vált be. Makacs, nem gyógyuló fekély esetén a lézer-kezelés tud kedvező fordulatot hozni.
A teljesség kedvéért szóljunk az érfejlődési rendellenességekről is. Ezek széles skálát jelentenek, a bőrön látható piros folttól (lazac-, portói bor-, tűz-folt) a kidudorodó elváltozásokon (eper anyajegy) át egészen a belső visszerek hiányáig. Ezek kezelése bonyolult feladat, a hiányzó erek pótlása nem mindig hozza meg a várt sikert. Amiben jelentős előre lépés következett be az utóbbi évtizedekben az a bőrelváltozások lézer kezelése. Ezzel tartós, jó eredmény érhető el. Ez az esztétikai igényeknek megfelel.
Összefoglalva tehát a visszér problémák kezelése során túlléptünk a pusztán gyógyászati személeten, és több évtizede már az esztétikai igények minél jobb kielégítésére is törekszünk. Ennek sikerei nem feltűnőek, hiszen nem lehet észre venni azt ami történt, nincsenek éktelenkedő hegek, nincsenek panaszok, jobb a közérzet, szabadabb az öltözködés és gondtalanabb a szabadidős programok kiválasztása.